Szórakoztató belegondolni, hogy a globalizáció legsikeresebb üdítőjének története alkohollal kezdődik, első nagy sikerét pedig a hadsereghez lehet kötni. A blog írása előtt nem is néztem utána, hogyan indult a kóla, és most jókat nevetek magamban. Egy atlantai háborús veterán és gyógyszerész volt az, aki a magyar millennium előtti években egy borral készült szörpöt állított elő.
Ez volt a Pemberton's French Wine Cola.
Alig került a boltokba, Georgia vezetése kitalálta, hogy két éves próbaidőre alkoholtilalmat rendelnek el. A francia bor-kólának ezzel egy éves születésnapja előtt be is fellegzett. Amerika azonban a tizenkilencedik század végén valóban az úttörők országa volt. A lehetetlen nem létezett. Voltak, akik testőrök gyűrűjében a tilalom kijátszásával gazdagodtak meg, és voltak, akik alkalmazkodtak – és lényegesen nagyobb vagyonra tettek szert. John Stith Pemberton utóbbi mellett döntött. Bor helyett szódával kezdte hígítani szörpjét, és 1886 május 8-án forgalomba került az immár alkoholmentes ital. A felső körökben akkoriban divatos szódabárokat gyógyszertárak üzemeltették, ahol az emberek „bevehették" a legújabb készítményeket. Az 5 centért árult palackokból kezdetben 13 darab fogyott naponta.
Pemberton a halála előtt 2300 dollárért adott túl a recepten. Az új tulajdonosok két dologból profitáltak: az Egyesült Államokban egyre több helyen került bevezetésre a szesztilalom, így a Kóla hamarosan országszerte keresett termék lett, és nem csak a felső polgárság körében. Másrészt a századforduló előtt feltalálták a fém dugót, mely nagyban megkönnyítette a palackozást. Az első világháborúra a cég már 25 millió dollárt ért következő tulajdonosának.
A következő problémát a második világháború idején bevezetett takarékoskodás jelentette. A cukor ugyanis hiánycikk lett. Eisenhower tábornok azonban ragaszkodott hozzá, hogy katonái megkapják kóla-fejadagukat, és a cég tulajdonosai ígéretet tettek, hogy a hiánygazdaság ellenére tartják az 5 centes árat (immáron ötven éve). A frontokra „technikai megfigyelők" érkeztek Atlantából, mely címet korábban csak a tankokat gyártó cégek szerelői érdemltek ki. Végül 248 italkészítő „szolgált" a hadseregben, akik összesen 64 palackozóüzemet szereltek össze a front közvetlen közelében. Míg az orosz katonák vodkával, addig az amerikaiak kólával készültek a csatára. (Na jó, és viszkivel. Vagy viszki-kólával.) Az ötvenes években végül a fémdobozt is a hadsereg megrendelésére vezették be az atlantai cégnél.
Itt most abbahagyom a visszatekintést. Szorgos menedzserek és ügyes italkeverők munkája kevésbé izgalmas. Az ő teljesítményük azonban döbbenetes. Egy felmérés szerint a Coca-Cola a világ második legismertebb kifejezése, rögtön az „O.K." után. Egyedül az elnevezés piaci értékét 56 milliárd dollárra becsülték 2005-ben és 65,3 millárd dollárra 2007-ben.
Utolsó kommentek