light:blogger

A Coca-Cola Light-ot 28 foknál hidegebben ajánlott inni, de pontosan mennyire legyen hideg? A Coca-Cola szerint 3 fok az optimális fogyasztási hőmérséklet. Kisebb gondot okozott kipróbálni, először ugyanis mélyhűtővel próbáltam siettetni a hűtést, de rá kellett döbbennem, hogy a fagyott kóla nem a legjobb.

Végül egy bornak és pézsgőnek szánt profi hőmérővel és kellő türelemmel sikerült 3 fokra hűteni egy dobozos kólát. Ki is öntöttem egy boros pohárba, hogy kellően megszagolhassam, és megállapíthassan, hogy inkább áfonyára vagy citrusi gyümölcsökre emlékeztet-e az illata. A tesztelést viszont fel kellett adnom, mert a szénsav csak úgy csapdosta az orromba az apró cseppeket.

A nehézségek ellenére meg kellett állapítanom, hogy a vállalat igazat mond. A kóla közel fagyott állapotban igazán emberbarát. Csúszik és frissít. Nagyobb mennyiséget nem lehet így inni, mert a szénsav ebben egyszerűen megakadályozza az embert, de érdekes módon nincs is szükség egy doboznál többre, hogy elmúljon a szomjúság.

A kísérlethez természetesen hozzátartozott az ital lassú melegítése. Először a nyitott dobozt hagytam lassan felengedni a pulton, majd zárt dobozokkal próbálkoztam. Elég viccesen éreztem magam a nagy laboratóriumi munkában. Az biztos, hogy a kóla frissen jobban elviseli a magasabb hőmérsékletet, vagyis egy bontatlan doboz 10 fokon jobb, mint egy szénsav nélküli azonos hőmérsékleten. Aztán valahol átfordul a dolog. Szobahőmérsékleten már kifejezetten rontja az élményt a szénsav, amennyiben élményről beszélhetünk egy 22 fokos Light Kólánál.

Szóval, jó játék volt ez a pár óra, el is határoztam, hogy legközelebb áthívom nagy borszakértő barátomat, és tényleg utána járunk, az illat- és ízhatásnak, esetleg megkeressük melyik borral lehet a legjobban keverni, de attól félek erre a felvetésre elsápad majd (és magam sem akarnék bort a kólámba). Én rég tudom, hogyan szeretem inni. A 3 fokos, frissen nyitott doboz hőségben valóban verhetetlen, de nekem valamiért jobban ízlik egy kicsit melegebben (mondjuk 7 fokon), és kifejezetten szeretem, ha egy 2 literes palackból a szénsavas ereje egy nagyon kicsit elillant már.

Amióta elkezdtem a termékről írogatni, zavarban vagyok az írásmód miatt. Hogyan írjam? Diétás kóla, Cola Light vagy lájt? Ha a boltban vagy étteremben kérni kell, azt mondom, hogy Light (lájt) Kóla. Angolosan az elejét, magyarosan hosszú „ó"-val a végét. Egy barátom, ha cukkolni akar italválasztásommal kapcsolatban, következetesen diétásnak nevezi az üdítőt.

Ez is volt az elején: Diet Coke. Az internetes szótár elég egyértelmű, ez valóban diétát, illetve fogyókúrát jelent – mert azt kizárom, hogy a szó másik angol értelmezését kéne követnünk: országgyűlés. Gondolom, ma már Atlantában sem a „Diet" nevet adnák a terméknek, de valószínűleg 1982-ben még ez volt a legpontosabb leírás arra, amiért feltalálták: fogyókúra idején is lehessen fogyasztani (vicces mi?).

Magyarországra nem is ezen a címen érkezett. Bár lett volna abban is logika. A diéta mégis egy magyar szó, még a történelemkönyvekben is megfordul a középkor óta az angollal megegyező alternatív jelentése miatt. A termék azonban már önmaga érdemei szerint érkezett hozzánk, nem diétás étrend átmeneti kiegészítőjeként, ezért nyilván új név kellett neki.

A Light sajnos sehogy sem magyarítható. A „fény" természetesen félrefordítás lenne, itt a „könnyű" a megfelelő, de mire vonatkozik? A mérlegen biztosan nem könnyebb két liter klasszik, mint két liter diétás. Hogy a gyomrunknak könnyebb-e megemésztenie még kiderítem a közeljövőben.

Be kell érnünk azzal, hogy a Light szó idő közben már tartalmaz egy új jelentést is: „az eredetitől kímélőbb". Miután nagyon helyesen a cigarettáknál Európában megtiltották a félrevezető felirat alkalmazását (nem az egy cigiben elszívott nikotin mennyisége ugyanis az irányadó ennél a szenvedélynél, hanem az összesen elszívott nikotin mennyisége egy adott időn belül – és ez az embertől, nem a terméktől függ), a Light általában csökkentett cukortartalmat takar. Van Light fagylalt, de külföldön sonka is, azt is cukrozzák például az amerikai lakosság ízlése szerint.

A baj az, hogy az engem érdeklő termékben azonban nem csökkentett a cukormennyiség, hanem nincs. Erre azért nehezen tudok gombot varrni. Mondjuk, nem is az én feladatom. Én úgy fogom használni a termék nevét, ahogy a boltban is: Light Kóla – ilyen kevert angol-magyar kényszerkifejezéssel.

Ha már a múltnál tartunk, a Cola Light nyáron ünnepelte negyedszázados születésnapját. Ez volt az első „mutációja" az eredeti terméknek, melyet azóta számos más variáció követett – koffeinmentes, citromos, cseresznyés, kávés... „Történelmi perspektívába" helyezve a dolgot, a diétás termék bevezetésének évében esett szét az ABBA, jelent meg Michael Jackson leghíresebb albuma, a Thriller, és került a mozikba a Szárnyas fejvadász.

A Diet Coke az eredeti elképzelés szerint nem más, mint a híres klasszikus – csak cukor nélkül. A voltaképpen kalóriamentes üdítő a cég saját meglátása szerint „forradalmi" jelentőségű az italgyártásban. És bár most eltekintek a dagályos mondat pontos idézésétől, be kell látni, hogy nagyrészt igazuk van. Évtizedekkel előzték meg az atlantaiak az új évezred népbetegségének tartott elhízásról szóló vitát. –Akkoriban még nem kellett soványnak lenni, Claudia Schiffer is még csak 12 éves volt 1982-ben. Beletaláltak nagyon.

Hogy van jövője annak, amit létrehoztak, azt egy pár éve külföldön már bevezetett másik termék is jelzi. A „Zero" névre hallgató ital ugyanis koncepciójában azonos a „Diet" Coke-kal: nincs benne kalória, attól az egyetlen darabtól eltekintve. A gyártó szerint azonban az új ital már valóban a klasszikus ízt adja vissza.

És ha belegondolok, igazuk lehet. Talán egyszer kóstoltam valahol Nyugaton a Zero-t, és úgy voltam vele, mint a cukros kólával. Ha többet iszom, mint egy deci, érzem a különbséget, és nem kell. Soha sem voltam nagy borkóstoló, inkább röhögtem a nagy szagolgatáson, és ízlelgetésen. (Mint a Kerülőutak című filmben, amikor a kiégett színész véletlenül rágózva kóstolgat – érdemes megnézni.) Én előbb megszokom az ízeket, és utána ragaszkodom hozzájuk. A Light Kólával is így vagyok. Nem tudom pontosan miért, de ezt szeretem és kész. Az, hogy ezt az esetleg plusz kilók veszélye nélkül tehetem, nagy könnyebbség, de őszintén megmondva, nem a döntő szempont.

Szórakoztató belegondolni, hogy a globalizáció legsikeresebb üdítőjének története alkohollal kezdődik, első nagy sikerét pedig a hadsereghez lehet kötni. A blog írása előtt nem is néztem utána, hogyan indult a kóla, és most jókat nevetek magamban. Egy atlantai háborús veterán és gyógyszerész volt az, aki a magyar millennium előtti években egy borral készült szörpöt állított elő.

Ez volt a Pemberton's French Wine Cola.

Alig került a boltokba, Georgia vezetése kitalálta, hogy két éves próbaidőre alkoholtilalmat rendelnek el. A francia bor-kólának ezzel egy éves születésnapja előtt be is fellegzett. Amerika azonban a tizenkilencedik század végén valóban az úttörők országa volt. A lehetetlen nem létezett. Voltak, akik testőrök gyűrűjében a tilalom kijátszásával gazdagodtak meg, és voltak, akik alkalmazkodtak – és lényegesen nagyobb vagyonra tettek szert. John Stith Pemberton utóbbi mellett döntött. Bor helyett szódával kezdte hígítani szörpjét, és 1886 május 8-án forgalomba került az immár alkoholmentes ital. A felső körökben akkoriban divatos szódabárokat gyógyszertárak üzemeltették, ahol az emberek „bevehették" a legújabb készítményeket. Az 5 centért árult palackokból kezdetben 13 darab fogyott naponta.

Pemberton a halála előtt 2300 dollárért adott túl a recepten. Az új tulajdonosok két dologból profitáltak: az Egyesült Államokban egyre több helyen került bevezetésre a szesztilalom, így a Kóla hamarosan országszerte keresett termék lett, és nem csak a felső polgárság körében. Másrészt a századforduló előtt feltalálták a fém dugót, mely nagyban megkönnyítette a palackozást. Az első világháborúra a cég már 25 millió dollárt ért következő tulajdonosának.

A következő problémát a második világháború idején bevezetett takarékoskodás jelentette. A cukor ugyanis hiánycikk lett. Eisenhower tábornok azonban ragaszkodott hozzá, hogy katonái megkapják kóla-fejadagukat, és a cég tulajdonosai ígéretet tettek, hogy a hiánygazdaság ellenére tartják az 5 centes árat (immáron ötven éve). A frontokra „technikai megfigyelők" érkeztek Atlantából, mely címet korábban csak a tankokat gyártó cégek szerelői érdemltek ki. Végül 248 italkészítő „szolgált" a hadseregben, akik összesen 64 palackozóüzemet szereltek össze a front közvetlen közelében. Míg az orosz katonák vodkával, addig az amerikaiak kólával készültek a csatára. (Na jó, és viszkivel. Vagy viszki-kólával.) Az ötvenes években végül a fémdobozt is a hadsereg megrendelésére vezették be az atlantai cégnél.

Itt most abbahagyom a visszatekintést. Szorgos menedzserek és ügyes italkeverők munkája kevésbé izgalmas. Az ő teljesítményük azonban döbbenetes. Egy felmérés szerint a Coca-Cola a világ második legismertebb kifejezése, rögtön az „O.K." után. Egyedül az elnevezés piaci értékét 56 milliárd dollárra becsülték 2005-ben és 65,3 millárd dollárra 2007-ben.

Pontosan emlékszem, hol és mikor kezdődött. Az érettségi évében volt egy barátnőm, aki permanens hadjáratot folytatott saját testsúlya ellen. Szegény, az osztályba járt két 40 kilós lány, és ő azt hitte, 50 kilóval valaki már krónikusan túlsúlyos. Egyetlen dolgot fogyasztott rossz lelkiismeret nélkül, és ez a light kóla volt. Már az erkélyen kint álltak a ládák, és amikor felmentem hozzá tanulni vagy videózni, félliteres búzasörhöz gyártott pohárban kaptam asaját adagomat.

Azóta eltelt több mint tíz év, őt elvesztettem szem elől, a kóla viszont maradt. Voltaképpen megérdemelném, hogy nagykereskedelmi áron adják el nekem az italt. Iszom reggel, iszom a buszon munkába menet, és a koffein ellenére iszom este is. Néha nem tudom, hogy jót teszek-e magammal, amikor nyakló nélkül nyomom magamba ezt a szénsavas löttyöt. Mi lehet benne, ha az egész energiatartalma (0,5 l) nem haladja meg az egy kalóriát? Mi igaz az alapanyagokat érintő rémhírekből, és egyáltalán mi az a cég, amit komoly pénzekkel támogatok évek óta?

Sokáig nem kérdeztem, és nem kutattam. Most azonban elkapott az egészséges életmód őrülete, próbálok sportolni, figyelni a súlyomra, és felülvizsgálni eddigi szokásaimat. Ráadásul már az sem mindegy nekem, hogy egy vállalat milyen játékszabályok alapján játszik. Eljött az idő, hogy megtudjam, milyen cégnek milyen termékét iszom.